Katie McGarry - Take Me On (Pushing the Limits 4.)

 

Ugyanaz az írónő, az által megteremtett világ, a karakterek jó része, a problémák, a szenvedés, a felnőtté válás megkezdése is ugyanúgy jelen van. McGarry viszont elérte, hogy újra beleszeressek abba, amit csinál és ahogy csinálja. Rachel bátyjától, West-től nem vártam sokat. Az apjuk az egyik leggazdagabb ember az államban, anyagilag mindent megadott a gyerekeinek, de igazán csak ebben a részben látszik, érzelmileg mennyire elhanyagolta őket. A lánya eltitkolt előle egy rakás dolgot, érthető rá miért nem figyelt, a másik szélén a dolognak viszont ott egyensúlyozik West. Miután kicsapják verekedésért, az apja is kidobja otthonról. Rachel baleseténél ő vezetett, nem a fia, mégis úgy állítja be, mintha a teljes felelősség West terhelné. A srác így kénytelen a kocsijában lakni, és ez az a rész, ahol Haley bejön a képbe. Kickbox bajnok létére egy verekedésből a fiúnak kell kihúznia, akit így belerángatnak egy másik verekedésbe. A lánynak két hónapja van fölkészíteni, ha nem akarja megásni West sírját.

Persze ezekhez hozzájön, hogy mindketten titkolnak valami a másik elől, Haley nem akar randizni még egy harcossal, azután ami az exével történt és természetesen még rakat dráma és szenvedés borítékolható. Ami viszont elviszi a hátán az egészet, az a rengeteg energia, amit az írónő ráfordíthatott a kevert harcművészet megismerésére. Minden egyes könyvében van valami plusz, ami többé teszi őket, mint a többit ebben a műfajban. Nem nyomja agyon az egészet, keretet ad a történetnek, ráadásul a maguk módján érdekesek is. Na, nem mintha kedvem lenne szétveretni magam, de ezt a könyvet olvasva kedvem támadt legalább egyszer kipróbálni a felsorolt küzdősportok egyikét. Már csak ezért is megérte.

A másik pozitívum pedig a karakterfejlődés. A szereplő nem sietnek el semmit, mondván mindketten sérültek már eleget, így minden a maga idejében történik, semmit sem erőltetnek. A lány, habár nehéz helyzetben van, remekül helytáll és minden áron védelmezi a családját. Hajlamos elveszni a fejében és hozzá van szokva, hogy maga intézi az ügyeit. Az ő esetében inkább csak a végén történik nagyobb előrelépés, míg West az egész könyv alatt meglepetések tárháza. Egy olyan srácból, akinek soha a kisujját sem kellet mozdítania, csinálhatott bármit, akkor is mindig mindent megkapott, hirtelen hajléktalan lesz, ki kell állnia és harcolnia azért ami akar, arról nem is beszélve, hogy valamiből meg is kell élnie.

A fenti körülményekhez még hozzájön Katie stílusa és borítékolható a siker. Negyedszerre sem unalmas amit csinál, és ezért ő az egyik legjobb a műfajban.

Rick Yancey - Az ötödik hullám

Az első hullám nyomán sötétség támadt. 

A második hullámot csak a szerencsések élték túl. 

A harmadikat pedig a szerencsétlenek. 

A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! 

Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. 

Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 

Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

Ez az A könyv. Amiért megéri lassabban olvasni, hajnalig fennmaradni, tövig rágni a körmöd, tanórákat átolvasni, a külvilágra fél füllel sem figyelni, mert amit olvasol az garantáltan több szórakozást, őszinteséget és idegbajt nyújt. Eredeti, vicces, fordulatos, letehetetlen.

Cassie átlagos tiniként indul neki, mint bárki más: legjobb barátnő - pipa, helyes srác a suliban - pipa, normális család, imádnivaló öccsel- pipa. Persze ez mind az Azok előtti állapot tartozékai. Viszont amikor minden összedőlni látszik, Cassie képes összeszedni magát és tényleg tenni valamit a túlélés érdekében, Akár a körülmények áldozata, akár nem, hihetetlenek a túlélési ösztönei. Az egyik legemberibb szereplő, aki bármeddig elmenne, hogy biztonságban tudja az öccsét.
Nem vagyok jóban a gyenge, sírós, szegény-szerencsétlen gyerekszereplőkkel, ezért vegyes érzésekkel kezdtem neki Sam/Sammy/Mazsola részeinek, de meglepően szerethető volt. Ő is a maga módján próbál alkalmazkodni a körülményekhez egész jól, gyerek létére. Legalábbis már a regény elején jobbak a túlélési esélyei, mint nagyjából 7 milliárd embernek.
Zombi egyetlen mozgatórugója viszont a bűntudat. Fogalmam sincs, hogy maradt életben az a gyerek, amikor egyre csak egy dolgot szajkóz unásig. Amikor egyszer-kétszer seggbe rúgták, rövid időre mintha viszonylag cselekvőképes lett volna. Jelenleg egy elég semleges karakter nekem, kíváncsian várom, hogy a későbbiekben változik-e ez.
Az egyetlen, amin megbukott a dolog, az talán a szerelmi szál. Kicsit kidolgozatlan, kicsit esetlen, de a vége akkor is kiakasztó. Mint nagyjából az egész könyv, de a vége rettenetesen odavág. Épp amikor már kezdetem megérteni/megszeretni Evan-t...

Hallottam/olvastam/láttam egypár sci-fit, de az egyik legjobb közülük. Inkább bevállalnák egy Éhezők Viadalát, minthogy ilyen szintű tömegmészárlásnak legyek a tanúja. Egy ilyen világban nem tudhatod, hogy ki kapta parancsba az öldöklést, ki csinálja muszájból és ki, azért, mert jólesik neki. Nem tudhatod, hogy kiben bízz, kinek segíts, ki ellen harcolsz és ki bukkan fel a legváratlanabb pillanatokban. Ráadásul az író stílusa, történetvezetése, humora visz mindent. Konkrétan képes volt megnevettetni, miközben az emberiség kiirtásáról olvastam.

Colleen Hoover - Megtalálni Hamumipőkét (Reménytelen 2,5)

Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a véletlenül belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha.

A hatvan perc elteltével a lány éppúgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye.

Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Six-szel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet a happy enddel. Sőt, talán távolabb is visz tőle.

A múlt elképesztően sötét titka vajon képes-e árnyékot vetni Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentői legyenek?

Daniel a Losing Hope-ban még nem tűnt annak, de itt teljesen romantikus alkatnak tituláltam. Legalábbis ez lehetett az egyetlen logikus magyarázat azon tettére, miszerint egyik lyukasórája közben megismert, ismeretlen lánnyal, akinek nemhogy a nevével, de a külsejével sincs tisztában, játsszák el, hogy együtt vannak. De még ez a kissé megmagyarázhatatlan rész is aranyosra sikeredett, hiszen azt a célt szolgálta, hogy megvigasztalja az említett lányt.
Gondolom ilyen, és egyéb események hatására szerettem meg Daniel karakterét, talán egy kicsit jobban is, mint annak idején Holdert. Plusz, nem volt semmi nyomasztó dolog a múltjában, ami azért egy Hoover karaktertől nem semmi.
Az elején, mikor még mindenkit Val-lal meg az idétlen beceneveivel fárasztott nem vettem komolyan a srácot. Nem néztem volna ki belőle, hogy úgy fogja lereagálni a történteket, bár hozzá kell tenni, hogy a vége kissé elcsépeltre sikeredett.

Tisztán érezhető, hogy Collen Hoover írta, mégis hangulatában kicsit eltér az eddigi könyveitől. Életvidám, nem cukormázas, de nem is fuldoklik a depresszióban. Talán az írónő eddigi legjobb könyve. Hangosan nevettem a poénokon, meghatódtam, ahol meg kellett és végig izgultam a szereplőkért. Jó történetvezetés, tényleg poénos poénok, szerethető karakterek és végül a csattanó. A tökéletlenül tökéletes novella. Az egyetlen hibája talán hogy túl rövid, más tényezőt, nagyon akkor se tudnék említeni, ha akarnék.

Kiera Cass - Az Igazi (Párválasztó 3.)

A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet. 

Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön. 

Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért. 

"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére. 

Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."

Az ilyen köteteket mindig két szempontból nézem:

1, Milyen lezáró kötetnek?

2, Milyen, mint önálló kötet?

Ez a könyv viszont majdhogynem mindkét kritériumomnak megfelel. Ennek ellenére nem teljesen vagyok megelégedve a történettel, viszont lezárásnak tökéletes volt. Végül is megkaptuk, amit az első sorok óta vártunk: hogy, America megnyerje a Párválasztót és megkapja Maxont, hogy valaki fellépjen az igazságtalan rendszer ellen és kiálljon a kevésbé szerencsések mellett, na meg persze a cukormázas happy end. 

A történet az utóbbi rész hanyatlása után kezdett magára találni, de utolsó kötet lévén kissé késve. A meghatónak szánt, érzelgős jelenetek a limonádés vallomásokkal és eszmecserékkel továbbra is jelen vannak, de ezek már-már szemet se szúrtak. Ami viszont végre érdekesebbé tették a történetet, azok a lázadók most már végre megindokolt támadásai voltak. Eddig csak a merő unalom és nyálcsorgás elkerülése végett kerültek képbe, de most már teljesen logikus és érhető okok miatt riogatták a népet. Már csak azért is sikerült ennyire megkedvelnem őket, mert teljesen szemben álltak a király úgynevezett "elveivel". Az első könyvben megismert, majd eltűnt America mellett, ő képviselték számomra kvázi az összes pozitív dolgot Clarkson zsarnoksága mellett.

Talán egyetlen dolog zavart egy kissé, de attól majdhogynem a hajamat téptem. America elvileg 16, Maxon 19 volt. Ennyi idősen, vagyis még félig gyerekként egy egész ország arra akarta rákényszeríteni őket, hogy eldöntsék kivel akarják végigszenvedni elkövetkezendő éveiket. Értem én, hogy ez az egész egy királyságban játszódik, ahol szó szerint létfontosságúak az utódok, és régebben ilyen szituációban még fiatalabban házasodtak, de ez a történet elvileg a jövőben játszódik. Persze, a könyvben leírtak alapján technikailag visszafejlődtünk, de ezek szerint egyéb területen is a középkor tájékán stagnáltunk. A fent említett kettőnek viszont még várnia kellett volna ezzel az egésszel.  Maxon pár másodperc alatt lejátszódó események hatására változtatja a döntéseit a jövendőbeli menyasszonya személyét illetően, meg sem hallgatva a magyarázatokat, vagy az észérveket. Amikor pedig lehetősége lenne a szívére hallgatva dönteni és nem kényszer hatása alatt, zsigerből az ellenkező irányba rohan. Mert miért ne? Végül is, a "aki egyszer hazudott, az még egyszer megteheti" elv, nem hülyeség, de akkor meg ne várja el szegény szerencsétlen lánytól, hogy ennyi variálás után még visszamegy hozzá, csak mert őfelsége mégis őt szúrta ki 35 bezárt lány közül.

 Összességében nem bántam meg, hogy végigolvastam a sorozatot, bár igaz, ellenkező esetben sem vesztettem volna túl sokat. Az egész világábrázolás erősen el van tévedve egy kevésbé gagyi limonádé és az első 2 Éhezők viadala között, de ez teljesen rendben van így. Nem egy világmegváltó könyv, de ki mondta, hogy annak kellene lennie?

Kiera Cass - Az Elit (A Párválasztó 2.)

A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…

Ha ezt a kötetet kihagyták volna a trilógiából szerintem senkinek sem lett volna hiányérzete. De komolyan, ez szinte semmiről sem szólt. America itt már nemhogy az érzéseiben, a birodalomban, úgy össz-vissz saját magában sem bízik, de Maxonnal és Aspennel is csak játszadozik. Az utóbbit nem bánom, habár nem tartom jogosnak. Mondvacsinált okok miatt mindenben megrendül a hite, itt már csak egy bizonytalan, hisztis árnyéka az első kötetben megismert, majdhogynem tökéletes királyné jelöltnek. Itt meg jó hogyha ahhoz elég elhatározást szed össze, hogy a többi Kiválasztott szemébe nézzen.

Maxon szegény meg annyira elszántam a palotában akarja tartani, hogy egyre csak elfogadja az összes kifogását és időkérését, miközben a lány olyan dolgokért bünteti és hidegül el tőle, ami ellen még egy herceg sem tud sokat tenni. America ide-oda vergődik közte meg Aspen között, más szóval egy megszokás vs. hercegnői pozíció viadalt kreál az egész helyzetből. Legalábbis legtöbbször nem az érte versengő szerencsétleneket, hanem az általuk jelképezett dolgokat tartja szem előtt. Nyomorában még arra sem képes, hogy egy srácot a fejét lehúzó korona nélkül lásson. Aspent viszont szó nélkül visszafogadja, és persze csak a könyv háromnegyedénél esik le neki, min is ment miatta keresztül. Ettől függetlenül bűntudat nélkül találkozgat vele, de ha Maxon netalán egy kicsit is kedvesen bánik egy lánnyal, azonnal vérszemet kap és kérdőre vonja. Van egy rész, ahol konkrétan azon akad ki, hogy Maxon úgy akarta megkérni a kezét, hogy közben más lányokkal is találkozgat még.
1, Édes szívem, erről szól a Párválasztó, na nehogy már más szívjon, azért mert nem tudsz dönteni.
2, Ő mégis mit csinál azóta, hogy Aspen betette a tetves lábát a palotába?

A cselekmény eszméletlen vonatott és unalmas. Az ember az hinné, hogy van valami ami ellensúlyozza America határtalan szenvedését. A lázadó támadások persze remek ürügyek arra, hogy azért mégiscsak lehessen említeni valamit a cselekménnyel kapcsoltban. De kész. Ennyi. Ezeknek a jelentőségük is pontosan ennyiben ki is merül. Értelmetlenül, céltalanul elszórt kis morzsák a nagy semmiben, még csak nem is izgalmasak és kicsit sem érzékeltetik az országban "elvileg" uralkodó feszültséget és elégedetlenséget. Annyival több lehetett volna ezekből a részekből, de nem, szimplán csak a vontatottság megtörésére használták ezeket. Más épeszű ok biztos nem jutott eszébe az írónőnek...

Az egyetlen pozitívumként Illéa naplóit tudnám említeni. Nemcsak bővebb információkat közöl az országról, mint az eddig eldarált száraz tények, de tisztán érezhető belőlük, hogy korántsem annyira erős és tökéletes a rendszer, mint ahogy az első kötetben le volt festve. A szenvedés és bizonytalansághalmok alól ezt az egy értelmes dolgot tudtam előhúzni.

Nyári sorozatlistám

Több okból sem volt sok kedvem nyári olvasmánylistát összeállítani, majd kivégezni, így a 2 és fél hónap alatt leginkább filmeket/sorozatokat néztem, dolgoztam, utaztam és fotóztam. A könyvek talonban hagyására persze a sorozatok szolgáltatták a legjobb indokot. Ebben a bejegyzésben összeszedtem az általam nézett és eszméletlen jónak gondoltakat. Hátha lesz olyan, aki valamelyiket még nem látta.

Reign 

Stuart Mária a skótok híres királynője volt, akinek korai éveibe enged bepillantást ez a rendkívül látványos történelmi sorozat. A történet szerint a fiatal lányt tinédzserkora kellős közepén Franciaországba küldik legjobb barátnői oldalán annak érdekében, hogy Ferenc herceg jegyesévé válhasson, azonban a menyegzőnek több akadálya is van, többek között például az, hogy a herceg egyáltalán nem akar fiatalon megházasodni, hiába ébreszt benne egyre erősebb vágyakat a fiatal Mária. 
Ami jó benne: történelmi vonatkozás, a korhoz nem igazán illő zene, ruhák, színészi alakítások

The 100

Az azonos című, Kass Morgan regény feldolgozása, egyfajta posztapokaliptikus "Legyek Ura", amelynek története 97 évvel egy nukleáris háború után játszódik, amely elpusztította a civilizációt. Az utolsó túlélők egy űrhajóról 100 tinédzsert küldenek a felismerhetetlenségig megváltozott Föld felszínére, hogy kiderüljön, benépesíthető-e már a bolygó. Azonban mind a százan sötét titkokat hordoznak magukkal, és hamar rájönnek, hogy múltjukat nem hagyhatják maguk mögött, az űrben.   

Ami jó benne: disztópia rajongóknak tökéletes, soha nem lehet tudni ki kit szúr hátba, hangulat, erős női karakterek/vezetők

American Horror Story

Az FX új horror sorozatában létezik egy ház, ami önálló életet él. Nem mai darab, hanem a 20-as években építették, de múltja már több család életét tette tönkre. Megismerjük a Harmon családot, hátterüket és azt is megtudjuk, miért hagyják a hátuk mögött a múltjukat. Új házba költöznek és megpróbálnak új életet kezdeni. Itt szólnak majd közbe a ház és a különös szomszédok, sőt az új tulajok kapnak egy önkéntes takarítónőt is, akiről később kiderül, a ház egy örök darabja.
Ami jó benne: minden évad egy-egy minisorozat, egymástól függetlenül is nézhetőek, Evan Peters, gyengébb idegzetűeknek néha hátborzongató lesz

The Fosters

Júniusban (2013) debütált az ABC Family új, botránykeltő sorozata, a The Fosters. A sorozatban két homoszexuális nő, Stef (Teri Polo) és Lena (Sherri Shaum) alkotnak egy párt és egyben egy családot is. A történet három gyermekkel indul, Brandonnal (David Lambert), aki Stef biológia gyermeke, illetve az adoptált ikerpárral, Marianával (Cierra Ramirez) és Jesusszal (Jake T. Austin). A békés családi életbe kapcsolódik be Callie (Maia Mitchell), akit a család egyik barátja ment meg a fiatalkorúak börtönéből, és próbál neki családot keresni – így köt ki a Foster nevű családnál.  
Ami jó benne: teljesen őszintén kezel komoly témákat, de a humor és a szerelem ugyanúgy jelen van

Kertvárosba száműzve/A kondom el van vetve/Suburgatory

Kényelmes házak. Gondosan ápolt gyep. Kedves szomszédok. Ki az aki ne ilyen kertvárosi, középosztálybeli otthonról álmodna? A tizenhat éves tini, Tessa aligha. Az apja, George Altman egyedül neveli őt, mindent megtesz, ami tőle telik. Tessa igazi vagány városi lány, New Yorkban nőtt föl, könnyedén kiismeri magát az aszfaltdzsungelben. Ám amikor George bontatlan óvszert talál a lánya hálószobájában, úgy gondolja, itt az ideje, hogy a lányát egészségesebb környezetbe nevelje. A kertvárosba való költözést Tessa valóságos sokként éli meg.

Ami jó benne: humor, apa-lánya kapcsolat, vicces, de néha már túlzó ellentétek a kertváros és New York között

Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?

Annalise Keating a neves ügyvéd, a philadelphiai egyetem jogi karán professzori állásban is dolgozik. Keating "Hogyan lehet megúszni egy gyilkosságot" című szemináriumán saját eseteit elemzi a diákokkal, és az életszagú feladatok igencsak lázba hozzák a hallgatóságot. A professzorasszony a diákok munkáját azzal is motiválja, hogy felajánlja, a kurzus legkiválóbbjait beveszi saját csapatába dolgozni. A briliáns, karizmatikus védőügyvéd professzor, és ifjú csapata hamarosan rejtélyes gyilkossági ügybe keverednek.

Ami jó benne: Viola Davis szó szerint díjnyertes alakítása, jogi vonatkozások, "Dean Thomas" a Roxfort után jogi karon tanult tovább, a cselekmény bonyolítása

Stitchers

Az ABC Family nyári sci-fi sorozatáról van szó, aminek a története lehet kicsit ismerős lesz: Természetfölötti dráma egy titkos kormányügynökség által beszervezett fiatal nőről, akinek az elméjét összekapcsolják halottakéval, hogy így így nyomozzon gyilkossági ügyekben és egyéb rejtélyes esetekben.
Ami jó benne: szintén az erős női karakterek, szarkazmus, enyhe tudomány

Teen Wolf

Scott McCall átlagos középiskolás, aki másra sem vágyik, mint hogy észrevegyék, elismerjék. Ezért szó nélkül csatlakozik egy éjszakai rendőrségi akció önkénteseihez, ám az erdei kutatás közben megharapja egy vérfarkas. Élete ezután soha többé nem lehet már a régi.

Ami jó benne: természetfölötti lények tömkelege, férfi szereplők, egy-egy kísérlet a drámaiságra

Kiera Cass – A Párválasztó (A Párválasztó 1.)

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

Amennyi jót hallottam már erről a könyvről, határozottan várólistás volt, csak valamiért mindig hátrébb tolódott azon a bizonyos listán. De most hogy végre előkerestem e-book-om porosodó memóriájából, azért nagyjából tudtam, hogy mire számítsak. Ha leszámítjuk, hogy konkrétan odadobnak 35 lányt Maxonnak, azzal a címszóval, hogy válassza ki közülük "élete párját", akkor kijelenthetem, hogy egy eszméletlen jó történetről beszélünk. Itt sem teljesen igazságos a rendszer, (vagyon alapján van megosztva a társadalom, ezért persze a lakosok és a kiválasztottak között is kiélezett néha a viszony), de sokkal emberibb, mint a legtöbb disztópiában. Itt inkább attól kell tartani, hogy ki mikor múlik ki az ételhiány miatt. Négytől lefele ugyanis a kasztok tagjai nem a legjobb körülmények között, a Nyolcasok mondhatni az éhhalál szélén állva tengetik mindennapjaikat. Az unalmas hétköznapokat pedig csak egy-egy lázadó támadás és az időnként megrendezett Párválasztók dobják fel.

Leginkább azért szeretem a disztópiákat, mert annak ellenére, hogy eszméletlenül diktatórikus rendszer uralkodik mindegyikben, természetesen mindig akad valaki, aki szembeszáll ezzel. Ebben a történetben ezt a szerepet America vállalta el. Ő nem azért megy a palotába, mint mindenki más, ő szimplán menekül. Viszont mindvégig kitart önmaga és az elvei ellen, még úgy is, hogy egy csapat rosszakaró, sekélyes libával kell együtt laknia, akik közül néhánynak tényleg csak a korona kell. America viszont az első pillanattól kezdve őszinte Maxonnal, még a barátságát is felajánlja neki, pont amikor a herceg tényleg nem tudja, hogy ki versenyzik pusztán érte. Az egyik legőszintébb, legerősebb női karakter, akiről eddig olvastam.

A lányok legnagyobb szerencséjére pedig Maxon egyáltalán nem olyan, mint America az elején elképzelte. Egyszerűen nem tudom máshogy jellemezni, mint, hogy jó ember. Nem használja ki a helyzetét a lányokat illetően (pedig megtehetné), elég pár mondatot hallania a palotán kívüli életről, máris a szegények segítségére siet, képes bocsánatot kérni, ha úgy érzi elcseszett valamit, de legfőképpen tisztában van a kötelességeivel és teljesen komolyan veszi az egész Párválasztót.
A fentiek alapján gondolom elég egyértelmű, hogy már az elején kinek szurkolok.

Itt van ugyanis a szerelmi háromszög harmadik tagja, Aspen. Egy hatos, aki két évig járt Americával és a lány eljövetele előtt az esküvőjüket tervezgették. Az elején semmi gondom nem volt, hiszen csak a legjobbat akarta a barátnőjének, ez még nem akkora mártírkodás. Az is a véletlennek (meg az államnak) köszönhető, hogy pont a palotába osztották be. De, hogy miután rájött a "tévedésére", feltett szándéka legyen visszaszerezni Americát, kihasználva a lány érzéseit, amik furcsamód ugyanolyan erősek iránta, még azután is hogy konkrétan odadobták egy másik pasinak... Na, ez volt az a pont, ahol megutáltam a gyereket. Ha elsőre nem lett volna egy idióta és a lehetőségeihez mérten, de harcol azért, amit akart, akkor nem kellett volna kettejüket ennyi szenvedésnek kitennie. De mivel Maxon csak nyert az ügyön, jobban belegondolva annyira mégsem zavar az egész ügy.

Összeségében, mint a legtöbben, akik olvasták ezt a könyvet, én is elsőre beleszerettem a világba, amit Kiera alkotott nekünk/magának/Americának és Maxonnak/az összes unatkozó hobbibloggernek. Csak remélem, hogy a következő kötet is tartani fogja a színvonalat és nem lesznek tele oldalak Aspennel, amint próbálja menteni a menthetetlent (legalábbis remélem, hogy menthetetlen).