Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.
Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.
Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.
Ha valaki egy szimpla szirupos sztorit akar kézbe venni, annak ez a könyv garantáltan nem jó választás. Nem azt kapod amire számítasz. Nem egy könnyed olvasmány, ahol fél nap múlva már nem tudsz visszaemlékezni a főszereplő nevére. Ez a könyv összezavar, de legalábbis nem tudod hogy állj hozzá. Izgalmas, élvezhető, de ami a legfontosabb: próbál szakítani a klisékkel. Igaz, hogy nem igazán megy neki, de a próbálkozást is illik értékelni...
Az első benyomás nem volt éppen a legjobb. Adott volt egy teljesen átlagos lány egy nem teljesen normális baráti társasággal meg persze a baleset és az utána beálló amnézia sem igazán könnyítették meg az ismerkedést. Az ilyen történeteket kínosan egyszerűen unalmassá és fárasztóvá lehet tenni egy-két jól irányzott közhellyel, de ilyen téren ez a könyv mondhatni csalódás volt.
Helyenként elvesztettem a fonalat és már nem voltam vele tisztában, hogy Mara képzelődik, vagy én. A paranormális szál bevezetése nem volt a legjobbnak mondható, tulajdonképpen a semmiből jött elő. Mara az elején egy szimpla lány volt, aki próbált túljutni 3 barátja elvesztésén, oldalakkal később viszont már más emberek megölését látta leperegni a szemei előtt, a következő pillanatban meg őt kiáltják ki magának a gyilkosnak (kezet fel, ha valaki ezt érti). Ezek ellenére a lány mindvégig racionálisan próbál gondolkozni, észérvekkel megmagyarázni a lehetetlent.
Nem igazán tudom, hogyan viszonyuljak Noah-hoz. Az egész történettel így vagyok, de vele különösen. Az elején úgy tűnik, csak az erőtlen, elcsépelt és enyhén kidolgozatlan szerelmi szál miatt van rá szükség, de később persze kiderül, hogy ő sem teljesen "normális". Igazából az egész jelleme ilyen. Azt ember azt hiszi könnyen beskatulyázhatja, elmondhatja mindenféle sablonkarakternek, de végül is folyamatosan csak meglepetéseket okoz. Több van benne, mint elsőre látszik, ezért is várom, mit lehet belőle kihozni még a továbbiakban.
A vége persze totál függővég. Egyrészt egész végig az orrunknál fogva vezettek minket, én például automatikusan elhittem, hogy nincs több túlélő, másrészt nem lehet biztosra sejteni, hogyan fog Mara végül jól kijönni az egészből.
