10 éve tartó kisebb-nagyobb megszakításokkal tarkított anime-rajongásom emlékére úgy gondoltam, az idei első bejegyzés erről szólna. Sajnos a környezetemből több példát is tudnék említeni, amikor nem éppen kedvesen vagy kulturáltan fogalmazták meg egyesek a véleményüket az "üresfejű, ferde szemű animált színes kis figurákról". Mivel már abban az időben is több értelmet találtam az ázsiai kultúrkörben (nem feltétlenül csak az animékben, mangákban), mint az osztálytársaim többségében, nem igazán vettem magamra, nem próbáltam változtatni a véleményükön. Az egyetlen zavaró tényező ilyen esetekben inkább a háttértudás hiánya. A többségük mind a mai napig egy animét nem látott, de ha szóba kerül a téma egytől-egyig előhozakodik a negatív véleményével. A fáradtságot sem venné, hogy rájöjjön, hogy az általuk istenített Amerikán kívül is van élet. Sőt, engem mind a mai napig képes lenyűgözni az ázsiaiak életszemlélete, kultúrája, furcsaságai, hogy nem hagyják magukat nyugatosítani, hogy igenis fontosak nekik a hagyományaik, az egészségük és mindezek mellett még a gazdaság élén is járnak páran.
Próbáltam összeszedni, azokat az animéket, amiken felnőttem/legnagyobb benyomást tették rám/mind a mai napig vigyorgok/sírok/megállás nélkül nevetek:
Lényegében a középiskolás Kurosaki Ichigo-ról szól, aki megszerzi egy halálisten, Kuchiki Rukia erejét. Megszerezve ezen képességét kénytelen vállalni a feladatot, hogy megvédje az embereket a gonosz lelkektől, a lidércektől és a halott emberek lelkét továbbküldje a túlvilágra, a Lelkek Világába.Talán ezt kezdtem el nézni legelőször. Mindmáig nem vagyok benne biztos, de mindenképp imádom és egy kicsit hálás is vagyok az írójának. Megszerettem a karaktereket, egy rakat felesleges, egy normál beszélgetés során elő nem kerülő japán szót/kifejezést tanultam. Meg persze megalapozta a töretlen rajongásom.
Ha ismerőseim a top5-ös listámról érdeklődnek, ez mindenkinek automatikusan beugrik. Lehet szeretni, nem szeretni, vagy éppen perceken keresztül bőgni és hisztizni, amikor megtudod, hogy vége a mangának az anime meg fuldoklik a flashback jelenetektől. Ettől eltekintve nem hiszem, hogy valaha is el fogom felejteni, vagy megunni. Nem is hinné az ember, hogy a "ha Naruto ninja lett, akkor én is túlélek egy hülye matek témazárót" mantra mennyire hatásos. Az egész a fent említett Naruto nevű ninja tanonc életét követi nyomon, aki minden áron a falu vezetője akar lenni, ennek érdekében pedig mindent megtesz a fejlődés érdekében. Az egész tulajdonképpen a kitartásról szól és arról, hogy ne add fel bármennyire is furának és őrültnek néznek az emberek.
Egy viszonylag új, egészen rövid anime lett, de annál jobb. A grafikája pedig egyszerűen gyönyörű. Ezt leginkább a sportolóknak ajánlom, ugyanis az úszásról, és egy váltó csapat tagjairól szól. 5 éves korom óta úszok, szóval nagyon örültem amikor szembe jött vele egy ilyen anime is. Tökéletesen rámutat arra, miért is imádom ezt a sportot, persze néhol a japánok teátrálisságával. Az egyik úszó, Haru eszméletlen tehetséges, de nem versenyzik, ő mindenképpen szabad (free) akar maradni. Azért csinálja, amit mert imádja és nem tudja elképzelni nélküle az életét és én teljességgel meg is értettem.
Első ránézésre az európia ipari forradalom korába csöppenünk, ahol az alkímia a válasz a világ összes égető problémájára. A szintén alkimista testvérpár Edward és Alphonse Elric anyjuk sikertelen feltámasztása során Ed elveszett végtagjait illetve Al esetében az egész testét próbálják visszaszerezni a Bölcsek Kövének megtalálásával. A kő köztudottan megsokszorozza a használója erejét, miközben nem kér cserébe semmit, Persze szó van itt még az út során történő áldozatokról, a különböző emberekről akik mind a követ akarják, mind más okokból, és természetesen a testvérekről. Akik bármit megtennének egymásért és az elvesztett "részeikért". Leginkább ez lebeg a szemük előtt, de még egy ilyen helyzetben is ott segítenek az embereknek, ahol tudnak.
Mind a mai napig nem tudom mi fogott meg benne. Az egész őrült, fura, ráadásul emberek képesek benne fegyverré alakulni. Mindezt persze teljes természetességgel. A "fegyvereknek" persze vannak használóik is és mindkét csoport képviselőit egy akadémián gyűjtik össze és oktatják képességeik tökéletesítéseire. A csapatok célja, hogy a fegyvert „halálkaszává” fejlesszék fel, s így az Akadémia fejének,Halálisten mesternek fegyverévé változtassák. A folyamat során a fegyver lelkének 99 gonosz emberi lelket és egy boszorkány lelkét kell elfogyasztania pontosan ebben a sorrendben, különben az egész műveletet elölről kell kezdeni. A grafika teljesen egyedi, a történet és a szereplők pedig pedig annyira ellentmondásosak, hogy az valami röhej néha. A legtöbbet vagy imádják, vagy már a szóba kerülésekor is húzzák a szájukat, de az holtbiztos, hogy senki sem tud csak úgy elmenni mellette.
"Akinek a neve felkerül a halállistára, meg kell halnia..."
"Az írás csak arra a halandóra hat, akinek az arcát maga elé képzeljük – azonos nevű emberek az arcképük ismeretének hiányában nem halnak meg."
"A kiválasztott név leírása után 40 másodpercen belül meg kell határozni a halál okát."
"Amennyiben a halál okának meghatározása elmarad, az áldozat 1 percen belül infarktust kap, és meghal."
"A halál okának meghatározása után további 6 perc 40 másodperc adott arra, hogy a halál konkrét részleteit kifejtsék.”
„A Halállista minden oldala, és azok darabkái ugyanazzal a hatással bírnak, mint az egész füzet. Bármivel lehet írni rá (például vér), amíg a betűk jól olvashatóak.”
Amikor Yagami Light, egy kiemelkedően értelmes középiskolás megtalálja a Halál Listát és elolvassa a fent taglalt szabályokat elgondolkodik, hogy mi emberek már eddig is mennyit ártottunk egymásnak és a bolygónak. Így a hírekben látott bűnözők neveit módszeresen elkezdi felírni a listára. Egy idő után persze a rendőrség is gyanút fog, a média pedig ráragasztja az ismeretlen gyilkosra a Kira ( a Killer szóból) nevet. Műfaját tekintve egyfajta thiller keveredve sok-sok pszichológiai húzással. Igazi agyalós történet, nem igazán lehet kiszámítani az egyes lépéseket.
A fő kérdés persze az, hogy Light-nak igaza van-e: ki lehet/kell/szabad-e irtani a bűnözőket második esély nélkül? Light büntetést érdemelne vagy vállveregetést? Kell-e a világnak egy hatalomtól megrészegült tizenéves, aki istent játszik?
