Markus Zusak - A könyvtolvaj

1939, a náci Németország 

A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi. 

Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek. 

Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki. 

És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.

A téma nem a legvidámabb és nem is az egyik legkedveltebb eseménysorozat Európában. Az írónak ennek ellenére sikerült egy olyan szemszögből ábrázolnia a történelmi vonatkozásokat és a karaktereket, hogy azok egy teljesen más képet közvetítenek az akkori németekről és az akkori hangulatról. Azokat a németek, akik az akkori rendszer és közhangulat ellen voltak a törikönyvek hajlamosak elfelejteni. Pedig ott voltak ők is, csak sajnos kisebbségben, bujkálva és megfélemlítve. Biztos voltak már akkor is segítőkész Hans és Rosa Hubermannok, a poklot is megjáró Maxok, és persze Lieselek is szép számmal. Mind a maguk módján próbáltak túlélni kisebb nagyobb sikerekkel. És ettől lesznek annyira szerethetőek és valóságosak. Nem törtek meg a rendszer nyomása alatt, hűek maradtak ahhoz, amit helyesnek tartottak (értsd nem öltek/aláztak meg zsidókat) és az állandó rettegés ellenére sem adták ezeket fel.

A Halál narrálása persze emlékeztet mindenkit arra, hogy a történet mégsem lesz sétagalopp. Még a végén szegény olvasó elkezd reménykedni a happy endben... Ettől lett az egész sokkal valóságosabb számomra. Igen, pontosan attól, hogy egy megfoghatatlan, sokak által rettegett 'személy' vezet minket végig a könyvön, ahol az első sorok ellenére én mégis reménykedtem. Ez lehet, hogy naivitásra vall, de egyszerűen van valami a könyvben, talán a karakterek, vagy csak az én nemlétező optimizmusom, ami nem akarta ezeket az embereket holtan tudni. Náluk annyival rosszabb embereknek is sikerült túlélniük ezt az időszakot... A Halál viszont láthatóan nem érzett így. Kíméletlenül, elfogulatlanul közölte a tényeket, hiszen ez volt a dolga, nem pedig a megfáradt olvasók lelkének ápolgatása.

Ez tipikusan egy olyan szituáció, amikor a könyv nem hiába lett világsiker, az biztos. Bárkinek ajánlom, legyen töriszerető vagy nem. Az előbbi persze nem hátrány...