Kiera Cass - Az Elit (A Párválasztó 2.)

A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…

Ha ezt a kötetet kihagyták volna a trilógiából szerintem senkinek sem lett volna hiányérzete. De komolyan, ez szinte semmiről sem szólt. America itt már nemhogy az érzéseiben, a birodalomban, úgy össz-vissz saját magában sem bízik, de Maxonnal és Aspennel is csak játszadozik. Az utóbbit nem bánom, habár nem tartom jogosnak. Mondvacsinált okok miatt mindenben megrendül a hite, itt már csak egy bizonytalan, hisztis árnyéka az első kötetben megismert, majdhogynem tökéletes királyné jelöltnek. Itt meg jó hogyha ahhoz elég elhatározást szed össze, hogy a többi Kiválasztott szemébe nézzen.

Maxon szegény meg annyira elszántam a palotában akarja tartani, hogy egyre csak elfogadja az összes kifogását és időkérését, miközben a lány olyan dolgokért bünteti és hidegül el tőle, ami ellen még egy herceg sem tud sokat tenni. America ide-oda vergődik közte meg Aspen között, más szóval egy megszokás vs. hercegnői pozíció viadalt kreál az egész helyzetből. Legalábbis legtöbbször nem az érte versengő szerencsétleneket, hanem az általuk jelképezett dolgokat tartja szem előtt. Nyomorában még arra sem képes, hogy egy srácot a fejét lehúzó korona nélkül lásson. Aspent viszont szó nélkül visszafogadja, és persze csak a könyv háromnegyedénél esik le neki, min is ment miatta keresztül. Ettől függetlenül bűntudat nélkül találkozgat vele, de ha Maxon netalán egy kicsit is kedvesen bánik egy lánnyal, azonnal vérszemet kap és kérdőre vonja. Van egy rész, ahol konkrétan azon akad ki, hogy Maxon úgy akarta megkérni a kezét, hogy közben más lányokkal is találkozgat még.
1, Édes szívem, erről szól a Párválasztó, na nehogy már más szívjon, azért mert nem tudsz dönteni.
2, Ő mégis mit csinál azóta, hogy Aspen betette a tetves lábát a palotába?

A cselekmény eszméletlen vonatott és unalmas. Az ember az hinné, hogy van valami ami ellensúlyozza America határtalan szenvedését. A lázadó támadások persze remek ürügyek arra, hogy azért mégiscsak lehessen említeni valamit a cselekménnyel kapcsoltban. De kész. Ennyi. Ezeknek a jelentőségük is pontosan ennyiben ki is merül. Értelmetlenül, céltalanul elszórt kis morzsák a nagy semmiben, még csak nem is izgalmasak és kicsit sem érzékeltetik az országban "elvileg" uralkodó feszültséget és elégedetlenséget. Annyival több lehetett volna ezekből a részekből, de nem, szimplán csak a vontatottság megtörésére használták ezeket. Más épeszű ok biztos nem jutott eszébe az írónőnek...

Az egyetlen pozitívumként Illéa naplóit tudnám említeni. Nemcsak bővebb információkat közöl az országról, mint az eddig eldarált száraz tények, de tisztán érezhető belőlük, hogy korántsem annyira erős és tökéletes a rendszer, mint ahogy az első kötetben le volt festve. A szenvedés és bizonytalansághalmok alól ezt az egy értelmes dolgot tudtam előhúzni.

Nyári sorozatlistám

Több okból sem volt sok kedvem nyári olvasmánylistát összeállítani, majd kivégezni, így a 2 és fél hónap alatt leginkább filmeket/sorozatokat néztem, dolgoztam, utaztam és fotóztam. A könyvek talonban hagyására persze a sorozatok szolgáltatták a legjobb indokot. Ebben a bejegyzésben összeszedtem az általam nézett és eszméletlen jónak gondoltakat. Hátha lesz olyan, aki valamelyiket még nem látta.

Reign 

Stuart Mária a skótok híres királynője volt, akinek korai éveibe enged bepillantást ez a rendkívül látványos történelmi sorozat. A történet szerint a fiatal lányt tinédzserkora kellős közepén Franciaországba küldik legjobb barátnői oldalán annak érdekében, hogy Ferenc herceg jegyesévé válhasson, azonban a menyegzőnek több akadálya is van, többek között például az, hogy a herceg egyáltalán nem akar fiatalon megházasodni, hiába ébreszt benne egyre erősebb vágyakat a fiatal Mária. 
Ami jó benne: történelmi vonatkozás, a korhoz nem igazán illő zene, ruhák, színészi alakítások

The 100

Az azonos című, Kass Morgan regény feldolgozása, egyfajta posztapokaliptikus "Legyek Ura", amelynek története 97 évvel egy nukleáris háború után játszódik, amely elpusztította a civilizációt. Az utolsó túlélők egy űrhajóról 100 tinédzsert küldenek a felismerhetetlenségig megváltozott Föld felszínére, hogy kiderüljön, benépesíthető-e már a bolygó. Azonban mind a százan sötét titkokat hordoznak magukkal, és hamar rájönnek, hogy múltjukat nem hagyhatják maguk mögött, az űrben.   

Ami jó benne: disztópia rajongóknak tökéletes, soha nem lehet tudni ki kit szúr hátba, hangulat, erős női karakterek/vezetők

American Horror Story

Az FX új horror sorozatában létezik egy ház, ami önálló életet él. Nem mai darab, hanem a 20-as években építették, de múltja már több család életét tette tönkre. Megismerjük a Harmon családot, hátterüket és azt is megtudjuk, miért hagyják a hátuk mögött a múltjukat. Új házba költöznek és megpróbálnak új életet kezdeni. Itt szólnak majd közbe a ház és a különös szomszédok, sőt az új tulajok kapnak egy önkéntes takarítónőt is, akiről később kiderül, a ház egy örök darabja.
Ami jó benne: minden évad egy-egy minisorozat, egymástól függetlenül is nézhetőek, Evan Peters, gyengébb idegzetűeknek néha hátborzongató lesz

The Fosters

Júniusban (2013) debütált az ABC Family új, botránykeltő sorozata, a The Fosters. A sorozatban két homoszexuális nő, Stef (Teri Polo) és Lena (Sherri Shaum) alkotnak egy párt és egyben egy családot is. A történet három gyermekkel indul, Brandonnal (David Lambert), aki Stef biológia gyermeke, illetve az adoptált ikerpárral, Marianával (Cierra Ramirez) és Jesusszal (Jake T. Austin). A békés családi életbe kapcsolódik be Callie (Maia Mitchell), akit a család egyik barátja ment meg a fiatalkorúak börtönéből, és próbál neki családot keresni – így köt ki a Foster nevű családnál.  
Ami jó benne: teljesen őszintén kezel komoly témákat, de a humor és a szerelem ugyanúgy jelen van

Kertvárosba száműzve/A kondom el van vetve/Suburgatory

Kényelmes házak. Gondosan ápolt gyep. Kedves szomszédok. Ki az aki ne ilyen kertvárosi, középosztálybeli otthonról álmodna? A tizenhat éves tini, Tessa aligha. Az apja, George Altman egyedül neveli őt, mindent megtesz, ami tőle telik. Tessa igazi vagány városi lány, New Yorkban nőtt föl, könnyedén kiismeri magát az aszfaltdzsungelben. Ám amikor George bontatlan óvszert talál a lánya hálószobájában, úgy gondolja, itt az ideje, hogy a lányát egészségesebb környezetbe nevelje. A kertvárosba való költözést Tessa valóságos sokként éli meg.

Ami jó benne: humor, apa-lánya kapcsolat, vicces, de néha már túlzó ellentétek a kertváros és New York között

Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?

Annalise Keating a neves ügyvéd, a philadelphiai egyetem jogi karán professzori állásban is dolgozik. Keating "Hogyan lehet megúszni egy gyilkosságot" című szemináriumán saját eseteit elemzi a diákokkal, és az életszagú feladatok igencsak lázba hozzák a hallgatóságot. A professzorasszony a diákok munkáját azzal is motiválja, hogy felajánlja, a kurzus legkiválóbbjait beveszi saját csapatába dolgozni. A briliáns, karizmatikus védőügyvéd professzor, és ifjú csapata hamarosan rejtélyes gyilkossági ügybe keverednek.

Ami jó benne: Viola Davis szó szerint díjnyertes alakítása, jogi vonatkozások, "Dean Thomas" a Roxfort után jogi karon tanult tovább, a cselekmény bonyolítása

Stitchers

Az ABC Family nyári sci-fi sorozatáról van szó, aminek a története lehet kicsit ismerős lesz: Természetfölötti dráma egy titkos kormányügynökség által beszervezett fiatal nőről, akinek az elméjét összekapcsolják halottakéval, hogy így így nyomozzon gyilkossági ügyekben és egyéb rejtélyes esetekben.
Ami jó benne: szintén az erős női karakterek, szarkazmus, enyhe tudomány

Teen Wolf

Scott McCall átlagos középiskolás, aki másra sem vágyik, mint hogy észrevegyék, elismerjék. Ezért szó nélkül csatlakozik egy éjszakai rendőrségi akció önkénteseihez, ám az erdei kutatás közben megharapja egy vérfarkas. Élete ezután soha többé nem lehet már a régi.

Ami jó benne: természetfölötti lények tömkelege, férfi szereplők, egy-egy kísérlet a drámaiságra

Kiera Cass – A Párválasztó (A Párválasztó 1.)

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

Amennyi jót hallottam már erről a könyvről, határozottan várólistás volt, csak valamiért mindig hátrébb tolódott azon a bizonyos listán. De most hogy végre előkerestem e-book-om porosodó memóriájából, azért nagyjából tudtam, hogy mire számítsak. Ha leszámítjuk, hogy konkrétan odadobnak 35 lányt Maxonnak, azzal a címszóval, hogy válassza ki közülük "élete párját", akkor kijelenthetem, hogy egy eszméletlen jó történetről beszélünk. Itt sem teljesen igazságos a rendszer, (vagyon alapján van megosztva a társadalom, ezért persze a lakosok és a kiválasztottak között is kiélezett néha a viszony), de sokkal emberibb, mint a legtöbb disztópiában. Itt inkább attól kell tartani, hogy ki mikor múlik ki az ételhiány miatt. Négytől lefele ugyanis a kasztok tagjai nem a legjobb körülmények között, a Nyolcasok mondhatni az éhhalál szélén állva tengetik mindennapjaikat. Az unalmas hétköznapokat pedig csak egy-egy lázadó támadás és az időnként megrendezett Párválasztók dobják fel.

Leginkább azért szeretem a disztópiákat, mert annak ellenére, hogy eszméletlenül diktatórikus rendszer uralkodik mindegyikben, természetesen mindig akad valaki, aki szembeszáll ezzel. Ebben a történetben ezt a szerepet America vállalta el. Ő nem azért megy a palotába, mint mindenki más, ő szimplán menekül. Viszont mindvégig kitart önmaga és az elvei ellen, még úgy is, hogy egy csapat rosszakaró, sekélyes libával kell együtt laknia, akik közül néhánynak tényleg csak a korona kell. America viszont az első pillanattól kezdve őszinte Maxonnal, még a barátságát is felajánlja neki, pont amikor a herceg tényleg nem tudja, hogy ki versenyzik pusztán érte. Az egyik legőszintébb, legerősebb női karakter, akiről eddig olvastam.

A lányok legnagyobb szerencséjére pedig Maxon egyáltalán nem olyan, mint America az elején elképzelte. Egyszerűen nem tudom máshogy jellemezni, mint, hogy jó ember. Nem használja ki a helyzetét a lányokat illetően (pedig megtehetné), elég pár mondatot hallania a palotán kívüli életről, máris a szegények segítségére siet, képes bocsánatot kérni, ha úgy érzi elcseszett valamit, de legfőképpen tisztában van a kötelességeivel és teljesen komolyan veszi az egész Párválasztót.
A fentiek alapján gondolom elég egyértelmű, hogy már az elején kinek szurkolok.

Itt van ugyanis a szerelmi háromszög harmadik tagja, Aspen. Egy hatos, aki két évig járt Americával és a lány eljövetele előtt az esküvőjüket tervezgették. Az elején semmi gondom nem volt, hiszen csak a legjobbat akarta a barátnőjének, ez még nem akkora mártírkodás. Az is a véletlennek (meg az államnak) köszönhető, hogy pont a palotába osztották be. De, hogy miután rájött a "tévedésére", feltett szándéka legyen visszaszerezni Americát, kihasználva a lány érzéseit, amik furcsamód ugyanolyan erősek iránta, még azután is hogy konkrétan odadobták egy másik pasinak... Na, ez volt az a pont, ahol megutáltam a gyereket. Ha elsőre nem lett volna egy idióta és a lehetőségeihez mérten, de harcol azért, amit akart, akkor nem kellett volna kettejüket ennyi szenvedésnek kitennie. De mivel Maxon csak nyert az ügyön, jobban belegondolva annyira mégsem zavar az egész ügy.

Összeségében, mint a legtöbben, akik olvasták ezt a könyvet, én is elsőre beleszerettem a világba, amit Kiera alkotott nekünk/magának/Americának és Maxonnak/az összes unatkozó hobbibloggernek. Csak remélem, hogy a következő kötet is tartani fogja a színvonalat és nem lesznek tele oldalak Aspennel, amint próbálja menteni a menthetetlent (legalábbis remélem, hogy menthetetlen).

Denise Jaden - Never Enough - Soha nem elég

Loann mindig is olyan népszerű és csinos akart lenni, mint a nővére, Claire. Amikor Claire volt barátja flörtölni kezd vele, Loann bármire hajlandó lenne, hogy végre ő is különleges lehessen… még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia a nővérét. Azonban minél inkább a részesévé válik Loann a nővére életének, annál inkább tudatára ébred annak, hogy nem minden az, aminek látszik. A tökéletességért folytatott harc, amelyet a nővére vív, felemészti Claire-t, és súlyos árat kell fizetnie érte. Miközben Claire egyre inkább visszahúzódik a családjától és a barátaitól, Loann igyekszik megérteni őt és jóvátenni az elkövetett hibákat. Képes lesz-e vajon Loann rendbe hozni a kapcsolatukat – és a nővérét –, mielőtt túl késő?

Jellegtelen, unalmas, felejthető. Még ez a három szó sem írja körül igazán, milyen egyéb szavak jutottak eszembe olvasás közben. Szinte úgy küzdöttem magam sorról-sorra, többször futott át az agyamon az 'ezek most komolyan ennyire ostobák?' kérdés, valamiért mégis tovább olvastam. Talán, hogy nagyon lehúzhassam, más oka biztos nem volt így utólag belegondolva...

Random jönnek egymás után a mondatok logikai összefüggések vagy különösebb értelem nélkül. Pedig olyan sok mindenről szólhatna a történet, csak éppen minden elkezdett téma lógva marad az éterben szerep vagy jelentőség nélkül. Claire népszerűsége, a balett, a továbbtanulás, a bántalmazás, a bulimia, a fényképezés, Loann szerencsétlen barátkozási kísérletei, az önértékelési problémái... De nem. Minden hülyeség, szegény szerencsétlen olvasó meg ha egyszer annyira padlón volt, hogy a kezébe vette ezt a "magaslati remekművet", döntse el Ő maga, hogy miről van is itt szó.
Ráadásul az egész sztori alatt nem történik szinte semmi, így minden rohadt részletesen van leírva, a lényegtelen beszélgetésektől a legapróbb kütyüig a fényképezőgépen. Valamilyen oknál fogva pedig mindenki a levegőt kapkodja és teljesen el van ájulva egy diavetítéses háttérrel kapcsoltban, amit vagy hosszú órákon szerkeszt a két kis informatika-zseni.

A karakterek van, hogy viszonylag normálisan viselkednek, de aztán rendre felkapják a vizet, lemerevednek már csak egy személy jelentétől, vagy éppen totál értelmetlen és gyerekes dolgok miatt hirdetnek háborút. A főszereplő viszont visz mindent. Ahelyett, hogy felvállalná a tettei következményeit, zsigerből mást hibáztat, utána meg veszekedést kezdeményez a szerinte hibásnak gondolt személlyel. Igaza van, Ő mindent tökéletesen csinált, más hibájából történt ami történt. Ha rajta múlna egy sötét sarokban gubbasztana a hibás önértékelésével, a fényképezőgépével, meg az egy szem barátjával, akinek a hirtelen hangulatváltozásai megfejthetetlenebbek, mint maga a Gordiuszi csomó.

Aztán a 60%-tól egyre több értelme lesz az egésznek. Az eddig elejtett értelmetlennek tűnt mondatok még mindig kínosan kicsi százaléka, de elkezdenek értelmet nyerni. A szereplők kezdenek megnyílni és egész mondatokban beszélni, az elfojtott problémák lelepleződni. Miután a könyv jó háromnegyedén átverekedtem magam, igazán kijártak ezek a részek. Ezután végre kikapcsolt a történet és nem akartam minden másik sor után félbehagyni és, vagy falhoz vágni.
Nagyon másról szólt az egész, mint azt a borító alapján feltételezni lehet, annyival jobban meg lehetett volna csinálni, főleg, hogy agyonhangoztatták Claire szépségét.

Az első fele miatt nagyon le akartam húzni eredetileg, de a második meggyőzött, hogy mégsem annyira veszett ügy az egész. Onnantól kezdve válik a történet valami olyasmivé, aminek a témája mellett egyszerűen nem lehet elmenni. Persze lehet tudomást sem venni egy betegségről, de akkor van, hogy úgy járunk mint Claire.