Kiera Cass – A Párválasztó (A Párválasztó 1.)

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

Amennyi jót hallottam már erről a könyvről, határozottan várólistás volt, csak valamiért mindig hátrébb tolódott azon a bizonyos listán. De most hogy végre előkerestem e-book-om porosodó memóriájából, azért nagyjából tudtam, hogy mire számítsak. Ha leszámítjuk, hogy konkrétan odadobnak 35 lányt Maxonnak, azzal a címszóval, hogy válassza ki közülük "élete párját", akkor kijelenthetem, hogy egy eszméletlen jó történetről beszélünk. Itt sem teljesen igazságos a rendszer, (vagyon alapján van megosztva a társadalom, ezért persze a lakosok és a kiválasztottak között is kiélezett néha a viszony), de sokkal emberibb, mint a legtöbb disztópiában. Itt inkább attól kell tartani, hogy ki mikor múlik ki az ételhiány miatt. Négytől lefele ugyanis a kasztok tagjai nem a legjobb körülmények között, a Nyolcasok mondhatni az éhhalál szélén állva tengetik mindennapjaikat. Az unalmas hétköznapokat pedig csak egy-egy lázadó támadás és az időnként megrendezett Párválasztók dobják fel.

Leginkább azért szeretem a disztópiákat, mert annak ellenére, hogy eszméletlenül diktatórikus rendszer uralkodik mindegyikben, természetesen mindig akad valaki, aki szembeszáll ezzel. Ebben a történetben ezt a szerepet America vállalta el. Ő nem azért megy a palotába, mint mindenki más, ő szimplán menekül. Viszont mindvégig kitart önmaga és az elvei ellen, még úgy is, hogy egy csapat rosszakaró, sekélyes libával kell együtt laknia, akik közül néhánynak tényleg csak a korona kell. America viszont az első pillanattól kezdve őszinte Maxonnal, még a barátságát is felajánlja neki, pont amikor a herceg tényleg nem tudja, hogy ki versenyzik pusztán érte. Az egyik legőszintébb, legerősebb női karakter, akiről eddig olvastam.

A lányok legnagyobb szerencséjére pedig Maxon egyáltalán nem olyan, mint America az elején elképzelte. Egyszerűen nem tudom máshogy jellemezni, mint, hogy jó ember. Nem használja ki a helyzetét a lányokat illetően (pedig megtehetné), elég pár mondatot hallania a palotán kívüli életről, máris a szegények segítségére siet, képes bocsánatot kérni, ha úgy érzi elcseszett valamit, de legfőképpen tisztában van a kötelességeivel és teljesen komolyan veszi az egész Párválasztót.
A fentiek alapján gondolom elég egyértelmű, hogy már az elején kinek szurkolok.

Itt van ugyanis a szerelmi háromszög harmadik tagja, Aspen. Egy hatos, aki két évig járt Americával és a lány eljövetele előtt az esküvőjüket tervezgették. Az elején semmi gondom nem volt, hiszen csak a legjobbat akarta a barátnőjének, ez még nem akkora mártírkodás. Az is a véletlennek (meg az államnak) köszönhető, hogy pont a palotába osztották be. De, hogy miután rájött a "tévedésére", feltett szándéka legyen visszaszerezni Americát, kihasználva a lány érzéseit, amik furcsamód ugyanolyan erősek iránta, még azután is hogy konkrétan odadobták egy másik pasinak... Na, ez volt az a pont, ahol megutáltam a gyereket. Ha elsőre nem lett volna egy idióta és a lehetőségeihez mérten, de harcol azért, amit akart, akkor nem kellett volna kettejüket ennyi szenvedésnek kitennie. De mivel Maxon csak nyert az ügyön, jobban belegondolva annyira mégsem zavar az egész ügy.

Összeségében, mint a legtöbben, akik olvasták ezt a könyvet, én is elsőre beleszerettem a világba, amit Kiera alkotott nekünk/magának/Americának és Maxonnak/az összes unatkozó hobbibloggernek. Csak remélem, hogy a következő kötet is tartani fogja a színvonalat és nem lesznek tele oldalak Aspennel, amint próbálja menteni a menthetetlent (legalábbis remélem, hogy menthetetlen).