Friday 22 April 2016

Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei 2.)

A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!



A magyar történelem sosem volt a szívem csücske, mégis imádtam ennek a könyvnek minden sorát. Szerintem eleve nem könnyű egy történelmi regényt megálmodni, hát még ha 10 valóban megtörtént gyilkossági eset is van a dologban. Gyula bácsi persze tökéletesen vette az akadályt, a végeredmény pedig az egyik kedvenc magyar könyvem lett.

Erős a gyanúm, hogy a tényleges könyv megírása feleannyi idő volt, mint a rá áldozott kutatómunka. Minden adat a helyén, még a legjelentéktelenebb szereplőknek is megvan a maguk helye és szerepe, minden összefügg mindennel, rejtély rejtély hátán és közben a nőknek még mindig otthon van a helyük. Nemcsak, hogy a kor ábrázolása helytálló, de az adott korhoz képest meglepően izgalmas (legalábbis engem megfogott, annak ellenére- hogy ezt az időszakot annyira nem preferálom), hiteles és nyílt.
Értem értem az utóbbit úgy, hogy drága főhősnőnk persze nem elégszik meg a társadalom által rátukmált sztereotípiával/skatujával és természetesen kedvenc bárónk sem az arisztokraták leányálmát éli. Ha ez a két karakter összekerül ott persze, hogy szegény olvasó csak a fejét kapkodja non-stop. Külön-külön is imádtam őket, de egy szerelmi szálnak persze én sem lennék ellene. A mellékszereplők is rendesen ki voltak dolgozva, mindegyikőjük fontos szerepkörrel, miközben pontosan tudtuk, hogy kik is vannak igazán a középpontban.

Egy magyarázat-áradat nélküli Böszörményi könyv pedig nem is lenne Böszörményi könyv. Én már olyan szinten hozzászoktam a rendszeresen felbukkanól megjegyzésekhez , hogy egyáltalán nem voltak zavaróak. Sőt, a pontos dokumentálás inkább valosaghubbe tette a történetet. Az olvasó méginkább maga elé tudta képzelni a korabeli Magyarországot az összes piti bűnözőjével és sikátorával. Az idegen szavaknál a fordítások pedig különösen jól jöttek. Nem egy könyvnél kergetett már az őrületbe, amikor a végére kellett lapozgatnom a magyarázatokért. 

Összességében a minőség, a tartalom, a stílus és a történet vezetése is tartja a megkezdett színvonalat. A borító pedig változatlanul gyönyörű. Bárki is felelős érte, ezért külön köszönet jár neki. Tipikus példa arra, amikor egy könyvre már ránézni is jó, mert tudod, hogy ebben az esetben nyugodtan lehet ítélni a borítóról is.