Rick Yancey - Az ötödik hullám

Az első hullám nyomán sötétség támadt. 

A második hullámot csak a szerencsések élték túl. 

A harmadikat pedig a szerencsétlenek. 

A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! 

Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. 

Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 

Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

Ez az A könyv. Amiért megéri lassabban olvasni, hajnalig fennmaradni, tövig rágni a körmöd, tanórákat átolvasni, a külvilágra fél füllel sem figyelni, mert amit olvasol az garantáltan több szórakozást, őszinteséget és idegbajt nyújt. Eredeti, vicces, fordulatos, letehetetlen.

Cassie átlagos tiniként indul neki, mint bárki más: legjobb barátnő - pipa, helyes srác a suliban - pipa, normális család, imádnivaló öccsel- pipa. Persze ez mind az Azok előtti állapot tartozékai. Viszont amikor minden összedőlni látszik, Cassie képes összeszedni magát és tényleg tenni valamit a túlélés érdekében, Akár a körülmények áldozata, akár nem, hihetetlenek a túlélési ösztönei. Az egyik legemberibb szereplő, aki bármeddig elmenne, hogy biztonságban tudja az öccsét.
Nem vagyok jóban a gyenge, sírós, szegény-szerencsétlen gyerekszereplőkkel, ezért vegyes érzésekkel kezdtem neki Sam/Sammy/Mazsola részeinek, de meglepően szerethető volt. Ő is a maga módján próbál alkalmazkodni a körülményekhez egész jól, gyerek létére. Legalábbis már a regény elején jobbak a túlélési esélyei, mint nagyjából 7 milliárd embernek.
Zombi egyetlen mozgatórugója viszont a bűntudat. Fogalmam sincs, hogy maradt életben az a gyerek, amikor egyre csak egy dolgot szajkóz unásig. Amikor egyszer-kétszer seggbe rúgták, rövid időre mintha viszonylag cselekvőképes lett volna. Jelenleg egy elég semleges karakter nekem, kíváncsian várom, hogy a későbbiekben változik-e ez.
Az egyetlen, amin megbukott a dolog, az talán a szerelmi szál. Kicsit kidolgozatlan, kicsit esetlen, de a vége akkor is kiakasztó. Mint nagyjából az egész könyv, de a vége rettenetesen odavág. Épp amikor már kezdetem megérteni/megszeretni Evan-t...

Hallottam/olvastam/láttam egypár sci-fit, de az egyik legjobb közülük. Inkább bevállalnák egy Éhezők Viadalát, minthogy ilyen szintű tömegmészárlásnak legyek a tanúja. Egy ilyen világban nem tudhatod, hogy ki kapta parancsba az öldöklést, ki csinálja muszájból és ki, azért, mert jólesik neki. Nem tudhatod, hogy kiben bízz, kinek segíts, ki ellen harcolsz és ki bukkan fel a legváratlanabb pillanatokban. Ráadásul az író stílusa, történetvezetése, humora visz mindent. Konkrétan képes volt megnevettetni, miközben az emberiség kiirtásáról olvastam.