Wednesday 30 September 2015

Katie McGarry - Take Me On (Pushing the Limits 4.)

 




Ugyanaz az írónő, az által megteremtett világ, a karakterek jó része, a problémák, a szenvedés, a felnőtté válás megkezdése is ugyanúgy jelen van. McGarry viszont elérte, hogy újra beleszeressek abba, amit csinál és ahogy csinálja. Rachel bátyjától, West-től nem vártam sokat. Az apjuk az egyik leggazdagabb ember az államban, anyagilag mindent megadott a gyerekeinek, de igazán csak ebben a részben látszik, érzelmileg mennyire elhanyagolta őket. A lánya eltitkolt előle egy rakás dolgot, érthető rá miért nem figyelt, a másik szélén a dolognak viszont ott egyensúlyozik West. Miután kicsapják verekedésért, az apja is kidobja otthonról. Rachel baleseténél ő vezetett, nem a fia, mégis úgy állítja be, mintha a teljes felelősség West terhelné. A srác így kénytelen a kocsijában lakni, és ez az a rész, ahol Haley bejön a képbe. Kickbox bajnok létére egy verekedésből a fiúnak kell kihúznia, akit így belerángatnak egy másik verekedésbe. A lánynak két hónapja van fölkészíteni, ha nem akarja megásni West sírját.

Persze ezekhez hozzájön, hogy mindketten titkolnak valami a másik elől, Haley nem akar randizni még egy harcossal, azután ami az exével történt és természetesen még rakat dráma és szenvedés borítékolható. Ami viszont elviszi a hátán az egészet, az a rengeteg energia, amit az írónő ráfordíthatott a kevert harcművészet megismerésére. Minden egyes könyvében van valami plusz, ami többé teszi őket, mint a többit ebben a műfajban. Nem nyomja agyon az egészet, keretet ad a történetnek, ráadásul a maguk módján érdekesek is. Na, nem mintha kedvem lenne szétveretni magam, de ezt a könyvet olvasva kedvem támadt legalább egyszer kipróbálni a felsorolt küzdősportok egyikét. Már csak ezért is megérte.

A másik pozitívum pedig a karakterfejlődés. A szereplő nem sietnek el semmit, mondván mindketten sérültek már eleget, így minden a maga idejében történik, semmit sem erőltetnek. A lány, habár nehéz helyzetben van, remekül helytáll és minden áron védelmezi a családját. Hajlamos elveszni a fejében és hozzá van szokva, hogy maga intézi az ügyeit. Az ő esetében inkább csak a végén történik nagyobb előrelépés, míg West az egész könyv alatt meglepetések tárháza. Egy olyan srácból, akinek soha a kisujját sem kellet mozdítania, csinálhatott bármit, akkor is mindig mindent megkapott, hirtelen hajléktalan lesz, ki kell állnia és harcolnia azért ami akar, arról nem is beszélve, hogy valamiből meg is kell élnie.

A fenti körülményekhez még hozzájön Katie stílusa és borítékolható a siker. Negyedszerre sem unalmas amit csinál, és ezért ő az egyik legjobb a műfajban.

No comments:

Post a Comment