Jessica Park - Flat-Out Love – Szeretni bolondulásig (Szeretni bolondulásig 1.)

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.Bonyolult? Kínos? De még mennyire.Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Julie Seagle-t friss egyetemistaként átverik első napján Bostonban. Egy nem létező lakásért fizetett, így kénytelen ideiglenesen édesanyja régi barátnőjéhez és annak családjához költözni. Ahogy a lány egyre inkább megismeri a családot, a kissé különc Celestét, a kissé kocka Matt-tet, a kissé szokatlan Fotó Finnt, nem is beszélve a szülőkről.

Vicces, szórakoztató, olvastatja magát, talán még a kocka srácok is tudnak azonosulni vele, ugyanakkor komoly témákat is boncolgat, ráadásul még a mellékszereplők is a helyükön vannak. Ezen felül úgy tartozik a „csajos könyv” kategóriába, hogy nem fuldoklik a marcipánban, egyáltalán nem erőltettek a poénok, de az egész történetről üvölt, hogy valamiféle tragédiának történnie kellett a múltban. Ahogyan haladtam a könyvvel, úgy rakosgattam össze magamban a darabkákat. Ami történt Finn-nel, azt egy családnak sem kívánnám, a szereplők mind-mind a maguk módján próbáltak ezen túljutni. Erre berobban Julie és felforgat mindent.

Mindenbe beleszól, mindenhol ott akar lenni, mindent irányítani akar, de mindezt olyan segítő szándékkal teszi, hogy nem egyszerűen nem lehet rá haragudni. Már a történet elején meginog egy kicsit, de egyből össze is szedi magát. Határozott, vicces, okos és igazán törődik Celestével és furcsa kis családja többi tagjával is.  Azt viszont nem igazán értettem, hogy minek titkolta (elvileg) a barátai előtt, hogy szeret tanulni és jó jegyeket szerezni. Ha valaki szeret valamit, de nem meri felvállalni a barátai előtt, akkor ott szerintem újra kellene értelmezni a barátságság fogalmát. Hála égnek erre Julie is rájön idővel.

Celeste fiatal kora ellenére az egyik legérdekesebb karakter, aki pont emiatt saját könyvet is kapott.
Finn elvesztését ő élte meg a leglátványosabban, mindenhová az életnagyságú kartonbábúját hurcolja, habár tisztában van vele, hogy ez nem fogja visszahozni a bátyját. Rendkívül intelligens, egészen egyedi módon látja a világot, viszont nem igazán az a tipikus társasági ember.  Az egyik kedvenc szereplőm lett a végére.

Matt szintén a szívemhez nőtt. Julie érkezéséig teljesen a tanulásba és a Celeste körüli teendőibe temetkezik, szinte robotszerűen. De nemcsak a húgának, de Matt-nek is szüksége van Julie-ra, hogy megnyíljon és szembenézzen a történtekkel. Tipikusan az a karakter, aki nehezen mutatja ki az érzéseit, de bármit megtenne a szeretteiért.

Bárkinek ajánlom a könyvet, aki szeretne egy igényes romantikus történetet olvasni, ami a változatosság kedvéért szól is valamiről.