Jay Crownover - Rowdy (Marked Men 5.)

Rowdy St.James, aki a Texasi rendszerben nőtt fel, új életet kezd Denverben. Olyan emberek veszik körül, akiket a családjának mondhat, egy tetováló szalonban végre azt csinálhatja, amihez igazán ért, de egyszer csak visszatér valaki a múltjából, akit már 10 éve nem látott. Phil, a halála előtt gondoskodott a srácairól, ennek köszönhetően, mikor Vegasban tudomást szerez Salem Rowdy-hoz fűződő kapcsolatáról, beajánlja őt az új szalon menedzserének.

Eddig a sorozatból a harmadik és a negyedik részek tetszettek a legjobban, az ötödiket viszont súlyos mélyrepülésként életem meg. Az egész könyvet két részre tudtam bontani: az elsőben egyik főszereplő sem csinált mást, mint újraéli a múltat, próbálja feldolgozni azt. Véleményük szerint egy szeretet nélküli helyen nőttek fel, így mikor Salem 18 lett, lelépett, hátrahagyva Rowdy-t. Később kiderül, a fiú nem Salem távozása miatt neheztelt rá, hanem mert őt nem vitte magával. Salem-nek pedig fel kellett dolgoznia, hogy habár ő mindig is szerette Rowdy, a fiú nem belé, hanem a húgába, Poppy-ba volt szerelmes. Legalábbis ezt hitte Salem érkezéséig.

Salem az egyik legszínesebb, legtetováltabb, leghatározottabb női karakter volt az egész sorozatban. Majdnem, mint Cora latin változata, csak éppen ő a tökéletesség helyett, egyszerűen csak Rowdy-t hajkurászta. Nem félt kockáztatni sem, hát még átrepülni a fél országot.

Ami Rowdy-t illeti… Néha úgy viselkedett, mintha még mindig az a 15 éves, magányos kissrác lenne, aki nem értette, hogy miért hagyta el mindenki, akit szeretett. Érdekes volt arról olvasni, hogyan teszi túl magát Poppy-n, hogyan engedi közel magához Salem-et újra, hiszen egy szerethető, ámde szeretethiányos művészlélekről beszélünk.

Persze Poppy sem maradhatott ki a történetből, de nem okozott annyi feszültséget és bonyodalmat, mint amennyit még elbírt volna a sztori. Az elején ő volt a tökéletes kistestvér, aki meg tudott felelni mindenki elvárásainak és egészen addig ő maradt az engedelmes jó kislány, amíg rá nem jött, hogy ennek köszönhetően kezdte elveszíteni önmagát és a szabad akaratát is.

Ha csak ennyi lett volna, akkor nem kellene most negatívan értékelnem a könyvet. De a történet felétől valami olyan szintű ömlengés és felesleges lelkizés vette kezdetét, hogy gondolatban néha már a hajamat téptem.  Nem tudom, hogy ezek az oldalszán növelése érdekében történtek, vagy Jay csak egyszerűen kifogyott az ihletből, de nekem igazán nem lett volna hiányérzetem nélkülük. Ezektől függetlenül, akinek eddig tetszett a sorozat és feltétlenül tudni akarja a történet végét, az nyugodtan álljon neki annak ellenére, hogy magyarul sehol sem találtam.