Cassandra Clare - A Végzet Ereklyéi sorozat
Csontváros
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.
Magyar:
Angol:
Elolvastam egyszer, megnéztem a filmet, elolvastam még egyszer. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg nekem az enyhén fantasy műfajú könyvek lehetnek a gyengéim, ugyanis az ehhez hasonló könyveket valamiért nem tudom megunni.
Imádom Clare stílusát, a karaktereit, de inkább a mellékszereplők fogtak meg, (Magnus, Alec, Simon) nekem ők érdekesebbek voltak.
Az egyetlen problémám az volt, hogy néhány helyen már kínosan hasonlított a Harry Potterre, (legalábbis szerintem…) például: a főszereplő hirtelen részese lesz egy olyan világnak, amit nem lát mindenki, mondén = mugli… szóval volt egypár ilyen.
A filmet látva, majd a könyvet újraolvasva egyből az ugrott be, hogy Clary-t valahogy „törékenyebbnek” képzeltem, Simon-t különcebbnek, Alec-et meg egyszerűen bunkóbbnak Clary-vel szemben.
A fent leírtak ellenére mégis érdekelt, a végén is volt fordulat, nem untam el, bár a vége kezdett teljesen Clary és Jace „kapcsolatára” épülni, (meg ennek a kihasználására), szóval a végének nagyon örültem (bár már olvastam egyszer a harmadik részt is, így kicsit nehezebb véleményt írni).
„All the stories are true.”
Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?
Imádom Clare stílusát, a karaktereit, de inkább a mellékszereplők fogtak meg, (Magnus, Alec, Simon) nekem ők érdekesebbek voltak.
Az egyetlen problémám az volt, hogy néhány helyen már kínosan hasonlított a Harry Potterre, (legalábbis szerintem…) például: a főszereplő hirtelen részese lesz egy olyan világnak, amit nem lát mindenki, mondén = mugli… szóval volt egypár ilyen.
A filmet látva, majd a könyvet újraolvasva egyből az ugrott be, hogy Clary-t valahogy „törékenyebbnek” képzeltem, Simon-t különcebbnek, Alec-et meg egyszerűen bunkóbbnak Clary-vel szemben.
A fent leírtak ellenére mégis érdekelt, a végén is volt fordulat, nem untam el, bár a vége kezdett teljesen Clary és Jace „kapcsolatára” épülni, (meg ennek a kihasználására), szóval a végének nagyon örültem (bár már olvastam egyszer a harmadik részt is, így kicsit nehezebb véleményt írni).
„All the stories are true.”
Hamuváros
Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?Magyar
Angol
Valamiért én úgy könyveltem el a sorozatok 2. részeit, hogy különösebben se nem izgalmasak, sem nem fordulatosak. De ez lehet, hogy csak az éppen olvasott sorozatok miatt volt…
Ennél a könyvnél ezt megint újra kellet értékeltem. Majdnem annyira imádtam, mint az előző részt, főleg Magnus és Alec miatt, akiknek szurkoltam egy ideje. Ami Simonnal történt… inkább csak reméltem, hogy lesz vele kapcsolatban valami hasonló fordulat.
Valentine, na ő néha már egyenesen megszállottnak tűnt az egész tervével kapcsolatban, bár, először Imogen is, de őt végül inkább megkedveltem, Valentine meg ellenszenvesebb lett mint a Renwickben.
Szerencse, hogy már a 3. könyv is megvan, fogalmam nincs, hogy ilyen befejezés után mihez lenne idegzetem...
Ennél a könyvnél ezt megint újra kellet értékeltem. Majdnem annyira imádtam, mint az előző részt, főleg Magnus és Alec miatt, akiknek szurkoltam egy ideje. Ami Simonnal történt… inkább csak reméltem, hogy lesz vele kapcsolatban valami hasonló fordulat.
Valentine, na ő néha már egyenesen megszállottnak tűnt az egész tervével kapcsolatban, bár, először Imogen is, de őt végül inkább megkedveltem, Valentine meg ellenszenvesebb lett mint a Renwickben.
Szerencse, hogy már a 3. könyv is megvan, fogalmam nincs, hogy ilyen befejezés után mihez lenne idegzetem...
Üvegváros
Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?
A Pokoli szerkezeteket még nem olvastam, a Végzet Ereklyéit imádom, viszont azokat a történeteket is, amik a két sorozat között vannak. Ezek ismerete nélkül volt pár elszólás és rész amiket nem teljesen értettem. Most valahogy teljesebb képet kaptam az Árnyvadászok világáról, ahol a politikának legalább akkora jelentőség van, mint a való életben ezzel is bebizonyítva, hogy még a fantasy könyvekben is lehetnek igazságok.
Bukott Angyalok Városa
A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.
Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról. Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.
Imádom Cassie írásait, ez tény, viszont eddig a sorozatból, talán ez volt számomra a leggyengébb kötet. Inkább a szereplőkről szólt, hogy vége a nagy csatának, mindenki pihen, gyakorol, sebet nyalogat, Clary és Jace végre tényleg együtt vannak, közelgő esküvő, Simon… Aki hála Káinnak, Izzy-nek, Maiának megint csak nagyobb szerepet kapott :DD
Viszont amikor padtársamnak kijelentettem, hogy Jace-t már rég fel kellett volna képelni, méghozzá jó erősen, egyszerűen nem értett velem egyet. Tehát, az ok a következő:
– M… miért nem tudsz szólni hozzám? – kérdezte súgva [Clary]. – Miért nem tudsz rám nézni?
(…)
– Mert szeretlek. [Jace]
És valaki szerint ez normális indok… Már az Üvegvárosban is voltak önmarcangoló azt hiszem démon vagyok monológjai, de itt lett végleg elegem….
A csattanó a végén viszont tökéletesen sokkolt (bár valahol számítanom kellet volna erre…..)
Viszont amikor padtársamnak kijelentettem, hogy Jace-t már rég fel kellett volna képelni, méghozzá jó erősen, egyszerűen nem értett velem egyet. Tehát, az ok a következő:
– M… miért nem tudsz szólni hozzám? – kérdezte súgva [Clary]. – Miért nem tudsz rám nézni?
(…)
– Mert szeretlek. [Jace]
És valaki szerint ez normális indok… Már az Üvegvárosban is voltak önmarcangoló azt hiszem démon vagyok monológjai, de itt lett végleg elegem….
A csattanó a végén viszont tökéletesen sokkolt (bár valahol számítanom kellet volna erre…..)
Elveszett Lelkek Városa
Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?
Szerelem. Vér. Árulás. Bosszú. A Végzet Ereklyéi lélegzetelállító ötödik darabjában közelítő sötétség fenyegeti az árnyvadászokat.
A 4. kötet lett az egyik leggyengébb, ezért amikor nekiálltam ennek, egy jóval izgalmasabb történetet reméltem
(és kaptam).
Clary még mindig hajlamos kicsit túlaggódni a dolgokat, de szerencsére ő még mindig a szerethetőbb női karakterek közé tartozik Izzy-vel egyetemben.
Sebastian számomra a tökéletes főgonosz. Az viszont, hogy nem érti az emberi természetet, azt csak azzal lehetne magyarázni, hogy inkább démon, mintsem ember. Valahogy nem tudok nem rá Jonathan-ként gondolni, az nekem még mindig Jace.
Jace, aki most sokkal kevésbé volt irritáló és mazochista, mint az előző részekben. Ott helyenként még Clary is határozottabb volt nála.
A Malec páros az Üvegváros óta annyira a szívemhez nőtt, hogy a végén akaratlanul is vérzett értük a szívem. Ennek ellenére néha az volt az érzésem Alec azt se tudja mit csinál…
A könyv vége az viszont az eddigi legjobb, nem csak a hatalmas függővég miatt.
Clary még mindig hajlamos kicsit túlaggódni a dolgokat, de szerencsére ő még mindig a szerethetőbb női karakterek közé tartozik Izzy-vel egyetemben.
Sebastian számomra a tökéletes főgonosz. Az viszont, hogy nem érti az emberi természetet, azt csak azzal lehetne magyarázni, hogy inkább démon, mintsem ember. Valahogy nem tudok nem rá Jonathan-ként gondolni, az nekem még mindig Jace.
Jace, aki most sokkal kevésbé volt irritáló és mazochista, mint az előző részekben. Ott helyenként még Clary is határozottabb volt nála.
A Malec páros az Üvegváros óta annyira a szívemhez nőtt, hogy a végén akaratlanul is vérzett értük a szívem. Ennek ellenére néha az volt az érzésem Alec azt se tudja mit csinál…
A könyv vége az viszont az eddigi legjobb, nem csak a hatalmas függővég miatt.
Mennyei Tűz Városa
A Végzet Ereklyéi zárókötete
Árnyvadászok
A sötétség visszatér az árnyvadászok világába. Miközben minden széthullik körülöttük, Clary, Jace, Simon és a barátaik összefognak, hogy megküzdjenek a nephilimek valaha volt legnagyobb ellenségével: Clary saját bátyjával.
Árnyvadászok
A sötétség visszatér az árnyvadászok világába. Miközben minden széthullik körülöttük, Clary, Jace, Simon és a barátaik összefognak, hogy megküzdjenek a nephilimek valaha volt legnagyobb ellenségével: Clary saját bátyjával.
Erchomai, mondta Sebastian. Jövök.
Sebastiant a világon semmi sem győzheti le; – egy másik világba kell talán utazniuk, hogy esélyük legyen? Életek vesznek oda, szerelmeket áldoznak fel, és minden megváltozik a Végzet Ereklyéinek befejező kötetében.
Még nem állok készen, hogy elengedjem azt a világot, amit Cassie megteremtett. Még csak másfél éve tart a mániám, de hihetetlen mennyire hozzám nőtt az egész.
Nem ezt ez a legjobb lezárókötet, amit valaha olvastam, nem is zárt le teljesen mindent, de végül is több pozitívum volt benne, mint negatívum. Mint általában a Clare könyvekben.
Pozitívumok: egyszerűen csak maga a stílus, a történet, a karakterek, a fordulatok na meg a poénok. Megjelenés előtt mindenféle spoilerre szabályos (és talán enyhén mániákusan) vadásztam, így a halálozásokon és még jó néhány részleten nem lepődtem meg.
A halálozásokat még lenyeltem, Simon történetét is kezdem feldolgozni, de az kifejezettem irritált, hogy egy idő után már össze-vissza ugrál a könyv a különböző szemszögek és helyszínek között, mindenhol egy-egy drámai résznél abbahagyva, majd oldalakkal, ha nem fejezetekkel később folytatva. Az egyik pedig ok, hogy ilyen hosszú lett, hogy tele van felesleges, vagy éppen hiábavalóan elnyújtott részekkel. Erre az egyik legidegesítőbb példa Simon „áldozata”. Több oldalon keresztül csak szenvednek, már-már kétségbeesetten próbálják meggyőzni, kicsit sem tartva tiszteletben a döntését.
A sorozatból még mindig az 1., a 3., és az 5. a kedvenc részeim, ez nagyjából a Hamu és a Bukott angyalok városa szintjét ütötte meg…
Nem ezt ez a legjobb lezárókötet, amit valaha olvastam, nem is zárt le teljesen mindent, de végül is több pozitívum volt benne, mint negatívum. Mint általában a Clare könyvekben.
Pozitívumok: egyszerűen csak maga a stílus, a történet, a karakterek, a fordulatok na meg a poénok. Megjelenés előtt mindenféle spoilerre szabályos (és talán enyhén mániákusan) vadásztam, így a halálozásokon és még jó néhány részleten nem lepődtem meg.
A halálozásokat még lenyeltem, Simon történetét is kezdem feldolgozni, de az kifejezettem irritált, hogy egy idő után már össze-vissza ugrál a könyv a különböző szemszögek és helyszínek között, mindenhol egy-egy drámai résznél abbahagyva, majd oldalakkal, ha nem fejezetekkel később folytatva. Az egyik pedig ok, hogy ilyen hosszú lett, hogy tele van felesleges, vagy éppen hiábavalóan elnyújtott részekkel. Erre az egyik legidegesítőbb példa Simon „áldozata”. Több oldalon keresztül csak szenvednek, már-már kétségbeesetten próbálják meggyőzni, kicsit sem tartva tiszteletben a döntését.
A sorozatból még mindig az 1., a 3., és az 5. a kedvenc részeim, ez nagyjából a Hamu és a Bukott angyalok városa szintjét ütötte meg…
No comments:
Post a Comment