Jessica Sorensen - Violet, Luke és a valószínűség (Véletlen 4.)

Violet és Luke oda kerültek vissza a szakítással, ahonnan indultak. Violet újra depresszióban, Preston-nal és lemaradva a suliban. Luke még mindig a szerencsejátékban, az alkoholban és a cigifüstben fuldokolva. Két hónapja „szakítottak”, de a végzet csak nem hagyja őket békén. Luke-ot csaláson kapják póker közben és ennek természetesen Violet is a tanúja.

Ezt sokkal inkább Luke könyvének éreztem, végig az ő szálán volt a nagyobb hangsúly. És a történet jó háromnegyede ehhez hűen nem is szól másról, csak arról, hogyan próbálja rendezni az életét, a kapcsolatait, meg persze a függőségeit. Itt végre jobban megnyílik, rájön, hogy az életében körülveszik olyan személyek és dolgok, amikért megéri összeszedni magát.

 Miután rájönnek, hogy nem tudnak/akarnak megszabadulni egymástól, egy jó ideig nem beszélnek a közöttük történtekről. Violet ismét csak menekül minden és mindenki elől, szinte csak sodródik az árral. A Sorensen könyvek kikerülhetetlen velejárója az elnyújtott elmélkedős, szenvedős leírások, de itt már kezdtem besokallni tőlük. Egy idő után már azt is elfelejtettem, hogy eredetileg miért mentek szét, annyira rákoncentrált Violet érzelmi analfabetizmusára. 

Az egész nyomozás mizéria csak a végefelé kap nagyobb szerepet, nehogy úgy tűnjön a szerencsejátékon és a szenvedésen kívül nem történik semmi izgi kereken 200 oldalon keresztül.  Sajnáltam, hogy ezek a részek nem kaptak több oldalt, de gondolom valamit a következő résznek is kell hagyni...